Hidas Attila vagyok
–1973-08-15-én születtem Budapesten
–1992 épületgépész technikus
–1996 autótechnikus gépészmérnök
-tanult nyelvek: orosz, német, angol
–1996-2008 vállalkozások
–2001 vendéglátó üzletvezető képesítés
–2008 összeomlás
–2015 költözés Budakesziről (42 év után) az ismeretlen Zala vármegyébe
–2016 Ódon Galéria megnyitás
Ahhoz, hogy értsék, mi vezetett az élet dolgainak kutatásához, munkásságom kialakulásához fontosnak tartom, hogy valamennyire lássák milyen történéseken mentem keresztül, ezért az alábbiakban hosszabban is kifejtem életem történéseit.
Anyámnak a velem való terhesség 5-dik hónapjában be kellett feküdnie pszichiátriára, úgy kikészítette a gyerekvárás gondolata. Egy sváb család nem várt, majd lánynak remélt középső fiaként születtem. Egész gyerekkoromban számkivetett voltam a családomban. Számonkérésen és hibáztatáson kívül nem volt másban részem. Szeretetet, dicséretet, simogatást, megértést soha nem kaptam, soha nem beszélgettek velem. Nálam mindenkit jobbnak, okosabbnak, ügyesebbnek tartottak, holott jó tanuló, igyekvő voltam.
Az anyám mindig egy rideg, érzéketlen, kiszámíthatatlan ember volt. Kisgyermek koromban egyik éjszaka súlyosan bántalmazott engem, amit csak felnőttként tudtam valamelyest feldolgozni. Ez a borzalmas tett meghatározza létemet és fájdalma elkísér életem végéig. Szüleimen nem éreztem soha támogatást, kizárólag ellenségként tudtam őket látni. Állandóan rettegtem, és kétségbeesett voltam. Az otthoni légkör mindig feszült és súlyos volt. Az apám soha nem törődött velünk, csak negatívan szerepeltünk az életében. Sokszor alkoholhoz nyúlt. Kamaszkoromban eltelt 3 év amikor nem álltunk szóba egymással, és ezt anyám még csak észre sem vette. Szüleim kínosan ügyeltek a látszatra, így kívülről minden tökéletesnek tűnt. Ezt én is átvettem, ezért környezetem a későbbi összeomlásomig nem sejtett semmit problémáimról. Az öngyilkosság gondolata először már 12 éves koromban megfogant bennem, amit többször majdnem meg is tettem. Rettegtem a skizofrénia kialakulásától, a megőrüléstől.
-Én(38): Miért volt, hogy nem örültél nekem soha, amikor megláttál?
-Anyám: Majd, ha végre teszel valamit, aminek lehet örülni, akkor fogok neked örülni.
Apám(én 12): Te vagy a család szégyene, a társadalom szemete!
Apám(én17): A legjobb lenne, ha felakasztanád magad!
Életem során- a fent említett dolgokon felül- számtalan nem hétköznapi esemény történt velem, amik nehezítették, alakították sorsomat. Felsorolnék néhányat a sok közül: az óvodában egy évig nem szólaltam meg, 8 évesen elütött egy autó, gyerekkoromban idősebb fiúk bántalmaztak, anyai nagyanyámnál töltöttem sok időt, aki ütlegelt és fenyegetett folyamatosan. Minden nyarat reggeltől estig a hét minden napján végig dolgoztam diákként(16-24 éves koromig). Ezeken felül autóbalesetek, motorbalesetek, téves letartóztatás, súlyos kutyatámadás (saját kutyám) amiket megemlítenék. Egy időben én is alkohollal és egyéb stimulánsokkal próbáltam fájdalmamat feledni. 13 éves korom óta a mai napig sportolok. Gyerekként kezdtem a súlyzózást egy fűtetlen helységben, szedett-vedett és általam készített súlyokkal, gépekkel. Több erősport versenyen indultam, Budapest 3-dik, Országos 4-5-dik helyezéseim voltak. 13 éves koromtól fogva motorozok.
Az iskolák elvégzése után rögtön felvételt nyertem a Tungsramhoz fejlesztőmérnöki pozícióba. Ennek ellenére egy másik utat választva megnyitottam első vállalkozásomat -23 évesen 1996-ban – uzsora kamatra, Budapest egy akkori veszélyes környékén, non-stop üzemmódban. Hónapokig szinte semmit, néha napi 1-2 órát aludtam. Ezt követően 2001-ben megkezdtem következő vállalkozásomat, amit nagy sikerrel működtettem 2008-ig, 12 embernek munkát biztosítva.
35 éves koromra látszólag mindenem megvolt. Sikeres vállalkozás, sok pénz, barátok, feleség.
Aztán egyszerre szinte mindenem odalett. Vállalkozásom tönkrement, minden pénzemet elvesztettem, kapcsolataim cserben hagytak, házasságom romokban, egészségem összeomlott. Lánygyermekem 25 hétre született és a kórházban nem kecsegtettek semmi jóval. Több gyógyíthatatlannak tartott fizikai betegségem mellett olyan lelki állapotba kerültem, hogy a házamat képtelen voltam elhagyni közel egy évig, holott szerettem volna. Még az ajtót sem voltam képes kinyitni. Elmondhatatlan és kilátástalan helyzet volt. Olyan borzalmas mélységeket éltem át, amit leginkább csak versek formájában visszaadva tudok esetleg valamennyire megközelíteni. Folyamatosan hánytam, és többször akartam végezni magammal. Az orvosok, pszichiáterek, ezoterikus tanácsadók lemondtak felépülésemről, semmi esélyt sem láttak a gyógyulásomra. Azt mondták, hogy maradandó elváltozás lehet az agyamban, és helyrehozhatatlan sérülések történtek a lelkemben. Esetleg évekig tartó gyógyszeres kezeléssel valamennyit javulhatok, de a társadalom hasznos tagja már soha többé nem lehetek. Mindeközben innentől évekig többször előfordult, hogy éheztünk, sokáig napról-napra éltünk. Rettegtem a megélhetésünkért és közben a felépülésemért is. Szüleim, családtagjaim nem érdeklődtek a hogylétem felől, teljesen magamra maradtam. Testvéreim is elfordultak tőlem, megszakították velem a kapcsolatot.
Ebből kellet egy új utat találnom az életben maradásomért. Mindig az élet értelmét kerestem, kutattam. Pszichológia, asztrológia, számmisztika, vallások, meditációk, és az ezotéria megismerése, elemzése már fiatal korom óta létfontosságúvá vált számomra, mert mindig éreztem, hogy valami nagyon súlyos dolog fog történni. Pszichológusok, pszichiáterek, kineziológusok, ingások, tanácsadók sora sem vezetett javuláshoz. Végtelen mennyiségű könyvet elolvastam, előadásokra, tanfolyamokra jártam, különböző technikákat kipróbáltam. Igazi válaszokra még sem leltem, nem vezettek ki súlyos összeomlásomból.
Mindig nagyon gyorsan tanultam és hamar átláttam az összefüggéseket. Ezen felül van bennem egy extra érzékenység a világ dolgaira és beleérzőképesség az emberek lelki világába. De most a világ működését kellett átlátnom, valami újat felfedezve, mert a meglévők nem működtek. Házam fogságában belsőmre hallgatva, minden tudásomat, tapasztalatomat felhasználva, rettentő erőfeszítések árán egy új elméletre ébredtem. Ebbe megkapaszkodva, erre mindent feltéve lassan rendet tettem lelkemben, életemben.
Hosszú hónapok, évek alatt az elméletem alapján sorjában megoldottam a problémáimat, meggyógyítottam betegségeimet, miközben a környezetem ellenállásával is meg kellett küzdenem. A sok borzalom hatására ami történt velem az életben nem lettem öngyilkos vagy pszichopata, nem választottam a pszichiátriát, nem pusztultam bele a fájdalmakba, betegségeim sem gyűrtek le, az alkohol rabjává sem váltam, hanem önerőből oldottam meg végül a helyzetet.
Megszűnt a magas vérnyomásom, a refluxom, a gyomorfekélyem, fájdalmas ízületi gyulladásaim is elmúltak, májfunkcióm helyreállt, testsúlyom rendeződött, álmatlanságom is a múlté lett, stb. Történt mindez orvosi kezelés és gyógyszerek szedése nélkül. Ezeken felül -nem időrendben- többek között amik még szegélyezték gyógyulásom: elakadt vesekő, bordatörés, magas vércukor. Időközben kipróbáltam több táplálkozási formát, végeztem különböző böjtöket, egy évig voltam vegán.
Az elméletemet követve -számtalan hiábavaló kísérletet követően- közel 1 év után ismét el tudtam hagyni a házamat, holott mindenki, beleértve a szakértőket is ezt lehetetlennek tartották. Ezután újabb hónapokat vett igénybe -fokozatosan növelve az otthontól távol töltött időt és távolságot- mire megszoktam a kintlét biztonságát. Újra kellett tanulnom és értelmeznem mindent, a nulláról , teljesen kiürülve napról-napra felépítenem magamat. A rettegés, ijedtség és belső fájdalom ettől még nem múlt el, csak hosszú évek kitartó küzdelme és munkája révén csökkent lassan. Teljesen a negyvenes éveim második felében szűnt meg. Megnyugvásra, életörömre leltem, új otthont találtam. Hosszú évek keresgélése után- egy nehéz döntést hozva- Budakesziről a számomra teljesen ismeretlen Zala vármegyébe költöztem családommal. Itt vásároltam egy faluban egy kis birtokot, amit rengeteg munkával és szeretettel igyekszünk gyönyörűvé varázsolni rózsakerttel, fenyvessel, örökzöldekkel tarkítva. Több egyéni és csoportos festmény kiállítást követően ebben a varázslatos környezetben kialakítottam saját galériámat. Nekem a spiritualitás nem hivatás vagy hobbi, hanem az életem.
Végül felépültem, egészségem teljesen helyre állt, de a történtek örökre mély hegeket hagytak lelkemben, melyek terheivel minden pillanatban szembesülök.
A Megnyugvás című könyvem tudásomat, tapasztalataimat, az engem megmentő elméletemet foglalja össze. A könyv megírásával párhuzamosan kezdtem el autodidakta módon festeni, festészettel foglalkozni. Végül, de nem utolsó sorban a költészetre és novellák írására is rátaláltam. Megnyugvás könyvemben a témákhoz kapcsolódóan verseim is olvashatóak, és mindegyik fejezethez én festettem az illusztrációt, a borítóképpel egyetemben.
Továbbra is dolgozom könyvterveim folyamatos megvalósításán, kiadásán, festek és verseket, novellákat írok. Idő közben a verseim egy részéből kiadásra került Elmúló esztendő című verseskötetem is. Műveimmel az embereknek szépséget, hitet, megnyugvást és tudást szeretnék adni, tenni mindezt a lehető legegyszerűbben és közérthetően. Megmutatni, hogy életünk túlmutat a fizikai világ nyújtotta illékony örömök sietős begyűjtésénél, éppúgy, mint a túlzó és állandó kesergésnél, szorongásnál, irigységnél. Fő célom mindig a megnyugvás megtalálása volt. Rengeteg traumára, és egy súlyos összeomlásra volt szükség ahhoz, hogy sorsom egy nekem megfelelőbb mederbe terelődjön és az ezotéria a művészettel karöltve tölthesse ki életemet.
Fotótár
Gyerekeimmel
Otthonunk Zalában
Rózsakertünk
2016 Gyerekeimmel Budapest, Zalaegerszeg
Korábban
Sport gyerekkorom óta
Megnyugvás című köny bemutatók
Hivatás, öröm, beteljesülés
