A versírás – az ezotéria és a festészet mellett- nagyon fontos kifejező eszköz számomra. A poétika a napjaim füzérjének intuitív meghatározója. A sorsomban megélt rengeteg mélységet és magasságot leginkább versek formájában tudom megjeleníteni. A klasszikusabb költészet híve vagyok, fontosnak tartom, hogy egy versnek legyen tartalma, rímei, érzelmi töltete. Verseim mindenki számára érthetőek és élvezhetőek. Megnyugvás című könyvem megírása óta – melyben olvashatóak a témákhoz kapcsolódó verseim is – folyamatosan írok verseket. Megnyugvás könyvem a weboldalamon szintén megrendelhető.
A több száz versen felül írtam egy elbeszélő költeményt is, a címe Regő.
Verseskötetem címe: Elmúló esztendő
A könyv A5-ös méretű, 100 oldalas, puha borítású. Könyvesboltokban nem kapható, kizárólag a weboldalamon keresztül lehet rendelni.
Bemutatnék néhány verset a kötetből:
Múlt és jelen
Múltat és jelent mi választja ketté?
Az érzést, mi bennünk, mi tesz szeretetté?
Múlt és jelen örök ellentét,
A most szeli át a kettő közét.
A most, mi akkor van, mikor éled,
A jövő az az, mitől magadat féled,
A múlt támasza a mostnak,
Még, ha történtek is benne rosszak.
Élni csak a mostban lehet,
Felidézni a múltban történt emlékeket,
Álmodozni a jövőt, azt is csak most lehet.
Mitől felnőtt az ember?
Mitől felnőtt az ember?
Hogy orra alatt bajuszt peder?
Vagy, mert mély hangján dörmög,
Hogy „vigye el az ördög”?
Autót is vezethet, ha felnőtt már,
Dudál és tolat, ez az, mi ránk vár?
Sokáig fennmaradhat,
Sorsokról szavazhat?
Butaságot Ő már nem csinál?
Ki szidja, ha rosszul muzsikál?
Jó, ha felnő az ember?
Vagy vele végül semmit nem nyer?
Sok a kérdés válaszolatlan,
A felnőtt is sokszor oly tudatlan.
Éjjel
Éjjel más zenék játszanak,
Feketén minden csak elhalad.
Szögesdrót a lelkemen, sajgó a kín,
Éjjel minden finomabb, éjjel nincsen szín.
Törik a felszín, sötét a bugyra,
Nem maradt semmim, nem maradt mára.
Szilánkok vágnak, hozzá ne érj,
Éjjel van sötét, reggelig félj!
Sűrű a bánat, csordogál lassan,
Éjszaka szüli, éjszaka most van.
A nappal tán eljő, tán sohase,
Ez lehet életem utolsó éjjele.
Csillagok fénye halványan virít,
A kínzó fájdalmon már az sem segít.
Éjjel békésebb, vagy mélyebb minden,
Hiába nézem, fény sehol sincsen.
Pokolban van talán ehhez hasonló,
Éjszaka nagy magány, semmibe bámuló.
Horpad a sötét, szorít csak össze,
Ez tán életem utolsó éjje.
Szeretetlen
Érezni, hogy fontos vagy,
Ha elesel, van ki tart.
Rettegned azt nem kell,
Ha eljő a holnap.
Szeretve lenni, csak úgy lehet,
Elviselni ezt a Földi életet.
Hiába akartam e nélkül élni,
Kiszáradt sivatag a lélek, így ni.
Nem kaptam én régen,
Azt hittem már nem is kell,
Ahány csillag az égen,
Annyi szörnyű reggel.
Nem is tudtam, hogy mi bánt,
Csak elfásult a lelkem,
Mint hordó körül a pánt,
A fájdalom tartotta a testem.
MEGRENDELEM az Elmúló esztendő című könyvet >>