Részlet Megnyugvás című könyvemből
“Hiába tesszük meg mindig azt, amit az adott pillanatban a legjobbnak gondolunk, nem mindig az sül ki belőle, amit előre elterveztünk. Sokszor nem is igazán tudjuk uralni cselekedeteinket, érzelmeinket, egyszerűen csak haladunk az eseményekkel, sodródunk az árral. Egy idő után feleszmélve ébredünk rá arra, mibe keveredtünk, miért tartunk ott, ahol tartunk. Azért, mert az élet úgy akarta. Úgy akarta, hogy azokat a dolgokat éljük meg, amik a fejlődésünket szolgálják, és olyan göröngyöket helyezett elénk, amik elvezettek egy másik, belső út kereséséhez. Hogy lehetnénk akkor hibásak bármiért is? Ha nem azok a dolgok történnek velünk, nem azokat a dolgokat tesszük, amelyek életünkben ez idáig történtek, vagy amiként eleddig cselekedtünk, akkor élnénk tovább öntudatlanul az életünket, nem törődve egy felsőbb erővel, sem a belső megnyugvással. Tovább botladozva azon az úton, amely számunkra rendeltetett.”